Bevezető: - A Bosszú

       Egy férfi sétált idegesen körbe-körbe egy ablak nélküli, elzárt kis szobában. Csupasz arcán végtelen düh játszott, s tartása görnyedtnek tetszett. Ruhája igénytelen volt: felsője éppen csak egy szál tartotta rajta, a pantallóján [nadrág] szinte már alig volt olyan hely, ahol ne lenne lyuk. 

   Hosszas töprengését szánalmas kis alattvalója zavarta meg, aki kedvesen egy kis teával kínálgatta főnökét.

      - Teát? Teát?! - ordította szerencsétlen arcában, majd kiverte a kezéből a csészét. - Ilyen átkozott helyzetbe vagyok, és te képes vagy engem teával kínálgatni?!!

A kis ember ijedtében hátrált pár lépést.

      - E.. el.. elnézést, nagyuram. - hebegte majd lassú, de határozott lépésekkel az ajtó felé sétált. Feltett szándéka volt kimenni, és megszabadulni gazdája dühétől.

      - Nono, várj csak, Torn. - mondta a férfi. - Tudod, úgy döntöttem, hogy a lehető legkeményebben bosszulom meg amit velem tettem. Itt vérontás lesz. - aljas módon elmosolyodott.

Mivel Tornban még nem kövesedett meg a gonoszság,  így megpróbált kicsit javítani a helyzeten.

     - U.. u.. uram.. Nem lehetne megoldani egyszerűbben? Nem elég csak a lány vére? És abból is csak egy cseppnyi?

Erre a férfi szeme megkövesedett, majd a nyakánál fogva a magasba emelte rémült férfit.

     - Csak a lányé?!! Csak egy cseppnyi? Torn, ennél okosabb lehetnél. - itt ledobta a fuldoklót. - Megbosszulom, amit velem tettek!! Szörnyek lettünk, Torn, szörnyek!! S való igaz, elég lenne egy csepp.. De nekem az egész kell! Meg még egynéhány emberé...