1. rész: Mayville

 Hali!

Meghoztam az első részt! Nem lesznek hosszú részek, mert szeretném minél tovább húzni, és így hamarabb írhatok. :)) 

Jó olvasást! :)

penny.'

U.I. : olvassatok bele barátnőm blogjába! directionereknek főként ajánlott :)

http://julcsi-gottabeyou.blogspot.hu/

-          Mi az ügy? – kérdezte az asztal mögött ülő nő, aki a mondattal párhuzamosan feltette a lábát az előtte lévő íróasztalra.

Erős kiállású, magabiztosságot sugalló, fiatal, rövid, fekete hajú, barna szemű nő volt. Egyszerű, fekete Martens bakancs volt rajta, és katonai egyenruha. Kekszet rágcsált, miközben az előtte álló férfire nézett.

-          Hát, igazából, újabb medvetámadás… De Monica, könyörgöm, vedd le a lábad az íróasztalról, mert tudod, milyen gyorsan terjednek a Vulgarius-baktériumok…

-          Istenem TJ! Hagyj már békén a hülye Vulga mittudomén milyen baktériumaiddal! Térj a lényegre! Milyenek voltak a körülmények.

Az előtte álló személy, nevezetesen Thomas-John Mouroe, Monica nyomozótársa megforgatta a szemét, majd belenézett a dokumentumaiba.

-          Két fiatal lány sétált az erdőben, amikor rájuk támadtak, de szerencsére nem végeztek alapos munkát. Ugyan a fiatalabbikkal végeztek, a másik csak súlyosan sérült. Miután magához tért, és tudott már válaszolni, elmondta, hogy szőrös teremtmények támadtak rájuk, amikről csak feltételezzük, hogy medvék.

-          Hmmm. Hol volt ez helyileg?

-          A Spectrum-hegység déli sétaútvonalán.

-          Akkor azok nem medvék voltak. Küldj ki a C csoportot éjszakára. Oszd fel őket a érintett részen hat kisebb csoportba, de a csapatok sűrűn legyenek egymás melett.

-          Rendben, intézkedem. – mondta Thomas, majd az ajtó felé vette az irányt. Ám az ajtóból visszanézett. – Ja, és Monica!

-          Igen?

-          A Vulgarius baktériumok…

-          Na, tűnés van!

30 perc dokumentálás után úgy döntött, hogy befejezte aznapi munkáját, így összepakolt, és indult a kocsihoz.

-          Szervusz, Paul! – búcsúzott el pár munkatárstól.

-          Hello, Monica! Hova-hova ilyen korán?

-          Hát, Samért az iskolába. – mondta, majd beszorította magát a liftbe.

Miközben beült a kocsiba, eleredt az eső, így kövér vízcseppek csorogtak le a szélvédőn. Most szerencsére nem volt dugó, így gondtalanul odaért a Saint Marine Általánoshoz. Kislánya, az Apró Samantha már ott várt rá.

Különösképpen szép kislány volt: hatalmas, nagy fekete szemekkel, és szintén anyjától örökölt hosszú, mélybarna hajjal. Vidám, kedves arcú teremtés volt.

-          Anya! – rohant oda édesanyjához, és (mivel apró volt) átölelte a lábát.

-          Szia kicsim. – nyomott Monica egy cuppanós puszit kislánya arcára, amikor felemelte. – Mi volt az iskolába’?

-          Juj, képzeld, ma Tyler arcon rúgta Meggie-t akinek az apukája karatés, így ő meg úgy belevágott Tyler hasába, hogy összeesett.

-          Nos, akkor mozgalmas napod volt. –nevetett az anyuka is, majd beültek a kocsiba.